FAJTALEÍRÁS

2. oldal

Fontos tudni, hogy a kaukázusi juhászkutyára nem vonatkozik a – minél nagyobb, annál jobb – elv, nem a nyolcvan centi magas, kilencven kilós példányok, előállítására kell törekedni. A középutat kell megtalálni, hiszen csak egy arányos, stabil felépítésű, nem túl lomha, mozgékony és kitartó kutya veheti fel a harcot a farkassal és a medvével. Kegyetlen, de szemléletes példa az egykori Szovjetunió területén igen elterjedt kutyaverekedtetés: mindig a kisebb testű, mozgékonyabb, kitartóbb kutya győzi le a nála nagyobb, de éppen ezért lomhább, könnyebben elfáradó egyedeket. És ez ugyanígy van a kaukázusi igazi munkája során is, mikor a farkassal kell megküzdenie. A szőrzet minőségénél is arra kell gondolni, hogy elsődleges funkciója az, hogy megvédje a kutyát az időjárás szélsőségeitől. Legyen durva tapintású, erős aljszőrzettel, és ne selymes, nyitott, aljszőrzet nélküli.

Mivel a kaukázusi juhászkutya századokon át őrző-védő kutyaként dolgozott, természetesen napjainkban is hatalmas a védőösztöne a hazájából elszármazott, több generáción át nem munkára tenyésztett kutyáknak is. Nem a támadó-, hanem védőösztöne!

Tehát semleges területen egy jó kaukázusi soha nem támad, csak ha gazdáját érzi veszélyeztetve. Bár megjelenése meglehetősen ádáz benyomást kelt, alapvetően nyugodt és kiegyensúlyozott kutya. A család minden tagját elfogadja, de idegenekkel természettől fogva inkább bizalmatlan. Bár engedelmesebb több más hasonló jellegű fajtánál, meglehetősen függetlennek és makacsnak tűnhet a könnyen képezhető fajtákkal összehasonlítva. Nagyon fontos a lehető leghamarabb elkezdett szocializáció, hogy minél több új embert és szituációt megismerjen.

<-- Előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Következő -->